2013. december 28., szombat

HOLIDAY SALES INSPIRATION

Eljött, amire még a karácsonynál is jobban vártunk: a karácsony utáni leértékelések. Ez talán egy kicsit erős volt, de senki nem tagadhatja, hogy mélyen belül már számolta vissza a napokat! Szóval itt tartunk. Idén a szüleim baromi kreatívak voltak és pénzt kaptam tőlük. Aminek nagyon örülök, de kicsit szomorú is vagyok, mert nálunk sosem volt ilyen, legalábbis karácsonykor nem és idén amúgy is elkezdett zavarni ez az egész hype, amivé az ünnep alakult. Hogy minden csak az anyagiasságról és a pénzről szól és már semmi köze ahhoz, amit ünneplünk és ennek csak a megkoronázása, amikor egy kis boríték van a fa alatt. Na mindegy, ezt a múltkor kifejtettem egy barátnőmnek, úgyhogy most nem szeretném újra leírni. A lényeg, hogy így viszont el tudok menni vásárolni és végre csinálhatok egy nagy ruhatárfrissítést. Nem akartam kívánságlista szerű posztot csinálni, mert fogalmam sincs, hogy mit akarok, csak majd megyek körbe a boltokban és ami megtetszik, az lesz. Így inkább egy kis LOOKBOOK-os inspirációs dolgot dobtam össze nektek, meg ha már itt tartunk, magamnak is. Enjoy!
Choies Sweater, Mk Barcelona   Grup Mk Embellished Parka, Chavin Silver Silhouette Star Pendant: Star Collection, Choies Ankle Boots With Patent Panel
Romwe Jumper, Oasap Loafer
Striped Pullover, Leather Skirt, Houndstooth Scarf, Embroider Jacket
Choies Ovoid Coat, Chicwish Check Scarf

2013. december 25., szerda

#ChristmasSpirit

Irulva és pirulva állok most elétek, kedveseim. Igazán csúnya dolog volt ennyi ideig elhanyagolni titeket, de megvolt rá az okom. A csúnya idő + folytonos betegeskedés + rengeteg tanulnivaló okozta stressz + social life bonyodalmak + alkotói válság ötös kombó miatt nem volt túl sok kedvem még a bloggal is törődni. Valamelyik nap végre elszántam magam, de megint elreklámosodott a chrome-om és egyszerűen nem nyitotta meg a bejegyzésszerkesztő felületet, úgyhogy dühös lettem és hagytam a fenébe. Ma viszont összeszedtem minden infófaktos szupererőmet és megreparáltam. Szóval itt vagyok ragyogok. Mostanában tök jó kedvem van, amit először a karácsonyi hangulatnak tulajdonítottam, de rájöttem, hogy igazából a szünet az oka. 

Szóval remélem mindenkinek nagyon nagyon jól telik a karácsony, hogy teleettétek magatokat halászlével, bejglivel, szaloncukorral és egyéb finomságokkal és hogy mindenkinek az lesz az újévi fogadalma, hogy megpróbálja ledolgozni az utolsó héten felszedett 30-40 kilót. Nekem mindenképp. Meg valami olyasmi, hogy csakazértis leérettségizem és leszek valaki az életben. #hellyeah

Erről jut eszembe: mostanában megint rákattantam a twitterre. Úgy igazán. Sokat próbálkoztam már régebben is, de sosem jöttem rá, hogy miért olyan jó dolog. Mostanáig. Szóval, ha ti is twitterbuzik vagytok, vagy csak érdekel titeket a létezésem, nyugodtan kövessetek: @viktoriaivan  . Instagramon pedig még mindig kitartóan buzgok. @victoriaivan. Ha követtek, ha nem, én is kíváncsi vagyok rátok, úgyhogy írjátok meg nekem a neveteket! A harmadik kedvenc függőségem a snapchat. Nem tudom ismeritek-e, a lényege hogy fotókat lehet küldözgetni egymásnak, lehet rá rajzolni, vagy írni is. A pláne pedig az benne, hogy beállíthatod hány másodpercig lássa a másik. Tehát nyugodt szívvel küldhetsz kompromittáló szelfiket a barátaidnak anélkül, hogy vissza tudnának élni vele. Kivéve ha nagyon gyors kezűek és tudnak screenshotot csinálni, de arról kapsz értesítést. Most beállítottam, hogy ne csak a barátaim tudjanak nekem küldeni, úgyhogy ha nektek is van, vagy most kedvet kaptatok, vegyetek fel ( victoriaivan ) és küldjetek nekem egy képet, amire ráírjátok, hogy glitter&mint (írni úgy tudtok, ha rányomtok egyszer az elkészült képre) és ha ezt megkapom, nagy valószínűséggel én is felveszlek titeket és mókázhatunk közösen yaaaay. Előre szólok, hogy először hülyeségnek tűnik és nem érted, hogy mire is jó ez, de ha elég barátod van rajta, rövid időn belül függő leszel. 

Még annyit szeretnék mondani, hooogy... nem is tudom. Nem tudom teljesen őszintén megígérni, hogy ezután majd többet fogok posztolni, de azért valamilyen szinten megpróbálok aktív maradni :) További csodás téli szünetet kívánok nektek :)

2013. november 18., hétfő

PARTYTIME!

Pontosan egy évvel ezelőtt, 2012. november 18-án költöztettem át a G-portálon futó, Unreal World nevű blogocskámat blogger tárhelyre. Ezalatt az igencsak hosszú év alatt rengeteg inspirációs posztot, személyes ömlengést, hault és egyéb dolgot olvashattatok és láthattatok tőlem. Bizonyára észrevettétek, hogy mostanában nem árasztom el az oldalt posztokkal, ennek egészen egyszerű az oka. Minden a feje tetején áll az életemben és egyszerűen nem fér bele, hogy emiatt is aggódjak. Eszemben sincs befejezni vagy ilyesmi, ez csak ilyen mentegetőzés. Remélem elnézitek nekem. A másik ok pedig, hogy már október óta tervezek egy nagy hault, ami egyre inkább bővül és már októberi kedvencekként akartam megírni, de közben tudtam, hogy még egyszer el kell mennem vásárolni és inkább azt még bevárom, de egyre húzódott az is. Ha minden jól megy, ma fogok elmenni. A másik probléma, hogy már kb. fél négykor sötét van és a legtöbb nap későn érek haza, egyszerűen nincs jó fény lefotózgatni a dolgokat. Valahogy majd megoldom, ígérem. 

Ezúton is szeretném megköszönni, hogy kitartóan látogattok és olvastok és reagáltok és szerettek vagy legalábbis elviseltek és azt a 34000 oldalmegjelenítést. Kiemelten köszönöm mindenkinek, aki kirakott a kedvencei közé, hihetetlenül jól esik! :) Továbbá: köszönöm édesanyámnak, hogy világra hozott, édesapámnak, hogy tizennyolc éve ellát étellel, menedzseremnek, barátaimnak, az alsó szomszédnak, aki kitartóan ordít a gyerekeivel alldayallnight és a nagyvilággal, hogy megállás nélkül inspirálni próbál. Kívánom, hogy minden említett őrizze meg kiemelt jó szokását és mindenki igyon az egészségemre! (Teát, gyümölcslevet, vagy kakaót természetesen.)

2013. november 1., péntek

Inspiration

Spoiler Alert: Ömlengés következik. Egyrészt rég írtam ilyesmit, talán ezen a blogon még nem is. Aztán tudom, hogy ez elég személyes, meg inkább pszichológussal kéne megbeszélnem, vagy leírnom egy naplóba vagy hasonló, de végül is ez egy inspirációs címke alatt futó blog és talán inspiráló lehet. Végül pedig, úgy érzem, hogy most valami csodálatos megváltás történik az életemben, valójában valószínűleg csak közelednek a piros betűs napok és túltengenek a hormonjaim. 

Most, hogy már mindenki tűkön ül, bele is vágok. Elöljáróban tudni kell rólam, hogy világ életemben önbizalom/önbecsülés problémáim voltak, rengeteg gátlás volt bennem, főleg az utóbbi időben. Jó talán oviban nem, de a problémák feltehetőleg általános iskolában gyökereznek. Ahogy én látom, ami Amerikában a jól megszokott gimis bullying, az nálunk általánosban lezajlik. A legtöbben szerintem átestünk a tipikus csúfolásokkal teli időszakon, de ha nem is beszélhetek T/1-ben, én igen. Ezért is volt eddigi életem talán legjobb döntése, hogy átjöttem nyolcosztályos gimibe és a lehető leggyorsabban otthagytam őket. 
nvvt:

HAIM
Annak ellenére, hogy ez volt életemnek az az időszaka, amikor a legtöbb fogás volt rajtam, sosem kellett szembesülnöm ezekkel. Azt hiszem ilyen korban léptünk át arra a szintre, hogy már nem csúfolódunk, csak kibeszéljük a másikat. Lehet, hogy beszéltek rólam, miért ne, lássuk be, mindenki beszél másokról és ezzel nekem nincs is problémám. A lényeg, hogy sosem kaptam vissza az arcomba. Nem szeretném kifejteni ezt a dolgot, annak ellenére, amiről a poszt szólni fog, de szerintem nagyon sokat fejlődtem és rendesen kikupálódtam a negyedikes-hetedikes énemhez képest. Folyamatosan szűntek meg és javultak a szépséghibáim, de az univerzum megsértődött és úgy döntött, hogy ő márpedig kompenzálni fog.

Ebben az időben hagytam abba a sportolást, előtte mindig mozogtam valamit. Úszóoviba jártam, ahol a napi kétórás úszó edzés mellett mindig volt valami szezonális sport, tenisz, görkori, jégkori, minden nap volt torna vagy tánc. Alsóban táncoltam, először rockiztam a suliban, aztán a Madáchba jártam jazzbalettozni. Mikor sulit váltottam még úsztam kb. egy évet, aztán pedig teniszeztem, a suliban pedig kosaraztam. Ja igen alsóban is jártam kosarazni. Ötödikben minden pénteken jártunk úszni, hatodikban meg néptánc volt. Hetedik környékén fejeztem be a teniszt. A szüleim folyton nyaggattak, hogy muszáj sportolnom valamit és hogy keressek magamnak, amit akarok ők meg majd befizetik meg elhordanak. Hát oké, ha most azt mondja valaki, hogy keressek magamnak sportot megteszem, de hetedikes fejjel valahogy nem igazán tudtam rászánni magam, még valahogy bennem volt, hogy miért magamnak kell ezt csinálnom, eljárok bármire csak intézzék el. Szóval ennyiben maradt a dolog. Ennek pedig az lett a következménye, hogy elkezdtem hízni.
peakehboo:

ice-cream:

bambed:

☆ bambi, indie, boho ☆

☆ ♡ ☆ ♡

⚘⚘⚘
Sosem figyeltem igazán arra, hogy miből és mennyit eszem és apukám nagyon jól főz. Mindez régebben nem okozott problémát, mert mozogtam. Nagyon szeretek enni és szeretek jót enni, igazi gurmé nevelést kaptam. Az evés mindig endorfinlökettel társult, de ez az utóbbi időben elkezdett lelkifurkával párosulni. Nem tartom magam undorítóan kövérnek vagy ilyesmi, de egyszerűen nem tudtam megelégedni az alakommal és ez a hízás olyan gátlászuhatagot indított meg bennem, hogy sosem tudtam teljesen felszabadultan jól érezni magam. Utáltam vásárolni, egyszerűen rettegtem, ha valaki azt mondta, de jó lenne elmenni strandra, körbenéztem és körülöttem mindenki csinos és vékony és legszívesebben elfutottam volna (annak ellenére, hogy gyűlölök futni), meg sem álltam volna egy amerikai mekiig, ahol az ottaniakhoz képest kifejezetten chanel alkat vagyok. Aztán jött az elviselhetetlen meleg, amikor már muszáj sortot felvennie az embernek és teljesen kiakadtam. Táborban minden reggel farmerban kezdtem és próbáltam ignorálni a sok úristenhogynemsülszmeget. Aztán már nyilván nem tudtam sokáig fenntartani ezt az állapotot és muszáj volt váltanom, de egyszerűen nem tudtam jól érezni magam soha. Mások felvesznek egy sortot és hú de szexi vagyok én meg felveszem és teletömöm a zsebét zsepivel, mert ha meglátok egy tükröt, sírógörcsöt kapok.

Ez a tábor minden évben egy hatalmas önbizalom bomba nekem. Nagyon nyálas meg minden, de tényleg olyanok vagyunk mint egy család, ha csak pár hét erejéig is. Ott mindenki más egy kicsit. Sok biztatást és pozitív visszajelzést kaptam és sokan próbáltak a lelkemre beszélni, hogy semmi okom ilyeneket érezni és hihetetlenül jól esett, de mégsem tudtam teljesen megszabadulni a dologtól. 
mpdrolet:

Hristina Papadopulos
Mindig is foglalkoztatott, hogy mit gondolnak rólam mások és mindig próbáltam megfelelni. Sosem igazán tudatosan, de mindig bennem volt. Ezek a negatív gondolatok általában akkor jönnek ki bennem, amikor emberek közt vagyok és most már több mint két hete, hogy nem voltam suliban és végig itthon voltam egyedül. Jó kivéve, amikor kimentünk Németországba, de a betegségem miatt ott is legtöbbször otthon ültem. Szóval kicsit volt időm nem ezzel foglalkozni. Tegnap jutott eszembe, hogy itthon annyira nyugis vagyok és annyira nem számít hogy hogy nézek ki. Ráadásul, ez most nagyon bután fog hangzani, de ugye néztem az America's Next Top Model-t minden délután a tv-ben és az utolsó részt pont nem adták le, úgyhogy letöltöttem és azután még egy évadot és még egyet és pár nap alatt hihetetlen sok évadot ledaráltam. Azt hiszem ez volt a legnagyobb inspirációs löket. Azt hinné az ember, hogy ez pont nem arról szól, mert az egész média és divatipar azt sugározza belénk, hogy csak azok valakik, akik vékonyak és szépek. Hát ez egészen más.

Sosem gondoltam volna, hogy ilyen hatással lesz rám, de ebben a műsorban sosem az számít, hogy mennyire vagy tipikus szépség, vagy milyen az alakod. Az a lényeg, hogy legyen valami plusz benned, jó legyél abban, amit csinálsz és különleges legyél. Különleges és érdekes. Amikor olyan emberekről kezdenek el áradozni, hogy mennyire szép, akikre abszolút nem mondanád első ránézésre és még bosszankodsz is rajta, aztán elkezdesz gondolkodni, hogy de mégis mi alapján mondod, hogy nem szép? Igenis szép. Egy évadban általában egy-két tipikusan szép lány van, de szinte sosem nyernek. Ekkor kezdtem el teljesen máshogy nézni az embereket. Mindenkiben meglátni a szépséget. Most hirtelen szörnyen nyálasnak érzem ezt az egészet, de muszáj leírnom. Szóval amikor egy olyan szinten kritikus és sokszor negatív gondolkodású ember, mint én, elkezdi meglátni a szépséget a dolgokban, már csak egy hajszál van odáig, hogy magában is megtalálja
euoria:

Boho ⌖ Indie
És meg is történt. És teljesen kiakadtam. Mert eddig kirázott a hideg attól a dumától, hogy nem számít semmi csak fogadd el önmagad, legyél boldog és szard le, hogy ki mit gondol. Mégis hogy szarhattam volna le? Mégis hogy fogadhattam volna el? Hogy ne számítana? És most azt hiszem, hogy ezen mindenkinek át kell esnie. Mindenkinek kell egy pont az életében, amikor valahogy fogja az agyad magát és tikk kicsit megrázza magát és teljesen új színben látsz mindent. Legfőképp persze magadat. Ha eddig még ez nem történt meg. Mert ha vékony vagy és szép és tökéletes a fogsorod és sosem kellett felidegesítened magad azon, ha megdicsérik a szép vastagszálú hajad és sötét szemöldököd és szempillád, mert mások nem tudják, hogy ezek a dolgok a tested más helyén is erős szőrzettel párosulnak (na nem arra gondolok fuj, szégyelld el magad), akkor igazán semmi okod, hogy ne fogadd el önmagad. Persze ez így még nem minden, mert ezer más ok lehet. Nagy a füled a fejedhez képest, alig látszódik a szemöldököd, szeplős vagy, túl nagy a lábad, túl kicsi a lábad, különböző színűek a szemeid, zabolázhatatlan a hajad, széles az orrod, pattanásos vagy, túl magas vagy, túl alacsony vagy, túl vékony vagy, hat ujjad van az egyik kezeden, három fejed van vagy két köldököd. Persze még mindig tartom azt az állításomat, hogy az embernek ki kell hoznia magából a maximumot, hogy jól érezhesse magát. De csak saját magadért. Nem másokért. Az már más dolog, ha egy bunkó paraszt vagy, vagy megbízhatatlan, vagy ostoba, vagy már túlzottan flegma, vagy kiállhatatlan, vagy hasonlók, mert akkor igenis változásra szorulsz, barátom! 

A helyzet az, hogy egyikünk sem egyedül él ezen a bolygón és a többiek igenis fontosak Számít, hogy milyen embernek látnak, mert egyedül senki sem tud boldogulni, viszont ha nem vagy szerethető és/vagy tisztelhető, nem fogsz előrejutni az életben. Viszont az elfogadottság nem attól függ, hogy mekkora melleid vannak, vagy hány anyajegy van az arcodon. Nem akkor fogsz munkát kapni, ha fehérek a fogaid, hanem ha megbízható vagy. Nem azért fognak szeretni a szomszédaid, mert lapos a hasad, hanem mert kedves vagy hozzájuk és ha elutaznak eteted a macskájukat és begyűjtöd a postájukat. 
glihttery:

frekle-d:

☆ ☆ ☆

♕✩✩roma/indie blawg✩✩♕
Azoknak, akiknek komolyabb problémái vannak magával:
Remélem átjött, amit mondani akartam. Próbáljuk meg kiélvezni, hogy fiatalok vagyunk és hogy elérhessük, amit elakarunk az életben és ne hagyjuk, hogy ilyen ostoba gátlások leszögeljenek minket. Ugyanúgy törekednünk kell a maximumunkra, de csak ha tudjuk, hogy ettől jobban fogjuk érezni magunkat. Én például, ugyanúgy le szeretnék fogyni és tenni is fogok érte, de szigorúan csak saját magamért.

Na that's all. Ezzel megvolnánk az éves ömlengésemmel. Becsüljétek meg ezt a posztot, mert ilyeneket még élőben sem mertem soha senkinek kifejteni most pedig vadidegen embereknek pakolok ki mindent, ami a 18 évem alatt összegyűlt. Remélem van valami hatása. Ha már csak egy valakit sikerült elgondolkodtatnom, megérte. 

2013. október 30., szerda

TagTime

Megkíméllek titeket és magamat is a jogosan elvárható magyarázkodástól, hogy miért is nem jelentkeztem ezer éve és inkább in medias res belevágok a Niki által YouTube-ról importált tag személyemre szabásába. 

Mit szeretsz a legjobban/legkevésbé az őszben?
Októberben van a szülinapom, ez nyilván elég magasan helyezkedik el a létrán. Amúgy imádom az időjárást, amikor épp nem szürke az ég és/vagy zuhog az eső. Szóval... hát azért van egy pár szép nap, ilyenkor a legkönnyebb öltözködni és a fáknak nagyon szép színük van. Aztán az iskolában szervezett programok közül a Halloween a kedvencem. Mármint nem részt veszek rajtuk, hanem mi (iskolai diák bizottság) csináljuk őket és ezt szeretem a legjobban szervezni. Ezeken kívül még itt van a szalagavató időszak is, ami még akkor is izgi volt, amikor nem érintett közvetlen, de most huhú! Legkevésbé? Back to school season. 

Mi a kedvenc őszi ruhadarabod?
Imádom a sálakat. Kockás ingek. Nagy kényelmes pulcsik és kapucnis kardigánok.

Kedvenc őszi sminktrend?
Ömm. Huh. Hát. Egyelőre örüljünk, hogy már nem izzad le rólunk minden, mint nyáron.

Kedvenc őszi étel/ital?
Niki említette, hogy még nem kóstolta a Pumpkin Spice Lattét a Starbucksban, innen üzenem mindenkinek, hogy mindenképp próbáljátok ki!! Tudom, hogy hype dolog meg minden, de tényleg nagyon nagyon fini. Étel? Nem tudom, még mindig gyászolom a fagyit és a cseresznyét. Lassan jön viszont a narancs-mandarin-pomelo-invázió yaay!

Melyik őszi sorozat premierjét várod/vártad a legjobban?
Downton Abbey és Mentalista. Ja igen és most kezdődött el a Marvel Agent's of S.H.I.E.L.D. című csodálatos új sorozata. Szavakkal kifejezhetetlen a lelkesedésem iránta. Már csak Doctor Who új rész és tökéletes boldogság lesz.

Van kedvenc őszi szokásod?
Mmm.. tanulás? De kinek nem?


2013. október 2., szerda

A PLAYLIST FOR TOMORROW

Már milyen rég mondogatom, hogy hú már csak pár hónap van a szülinapomig és akkor egyszer csak felgyorsul az idő és te áttéped az idő szövevényes szerkezetét és bumm már itt is vagy. Már csak pár óra választ el a nagykorúságtól. Pánik. Pánik. Az a helyzet velem, hogy imádom a szülinapokat. Nem, nem csak a sajátomat, bárkiét. Komolyan. Lehetsz akárki, ha közlöd velem, hogy szülinapod van, tuti teljesen felpörgök. Nem is értem, hogy emberek miképp tudják szinte teljesen semmibe venni ezt a napot. Oké, nyilván igazából nem is a te érdemed a szülinap, ennek kéne anyák napjának lenni vagy ilyesmi. Viszont mégiscsak a te érdemed, mert sikeresen túléltél egy újabb évet. Hát igazából én már azért megjutalmaznám magam, hogy ezt a szeptembert túléltem. Életem legidegesítőbb és legagyhalottabb hónapja volt. Mármint én voltam az agyhalott. Egy két lábon járó hullazsák. Egyelőre egy szülinapi playlist tellett csak tőlem, de majd kitalálok ilyen ünnepi posztokat. 

      1. The Carbonfools - Birthday
      2. Lorde - Still Sane
      3. Alice Francis - St. James Ballroom
      4. Arctic Monkeys - Snap Out of It
      5. The Beatles - Twist & Shout
      6. The Lumineers - Flowers In Your Hair
      7. Woodkid - I Love You
      8. Cage The Elephant - 2024
      9. Marina and the Diamonds - Bubblegum Bitch
      10. Imagine Dragons - On Top Of The World
      11. Neon Trees - Teenage Sounds
      12. Kávészünet - Csonkavers
Hát igazából fogalmam sincs, hogy hogy jöttek ezek a számok és miért is kapcsolódnak a szülinapomhoz, csak úgy. Kivéve persze az első két számot. Az egyértelmű. Na mindegy, azért szeretem őket, úgyhogy szeressétek ti is! Csók

2013. szeptember 26., csütörtök

Feelin' Retro

Nagyon rég volt, hogy filmet néztem. Az utóbbi időben, inkább sorozatoztam. Valamelyik nap viszont beleütköztem tumblrön egy képbe, amit nagyon szeretek és az 1986-os, Pretty in Pinkből van. A Breakfast Club óta meg akarom nézni, szóval most végre rávettem magam és nagyon tetszett! Mostanában csak a vagy nagyon elvont, vagy nagyon könnyed filmek/könyvek tudnak lekötni és ez elég könnyed volt. A főszereplő, Molly Ringwald harmadik híres filmje a Sixteen Candles, ami már szintén régóta be van tervezve. Ezt ma néztem meg. Szörnyű vagyok ilyen filmajánlós posztokban, elnézéseteket kérem, de muszáj írnom róluk valamicskét. Tehát a Sixteen Candles még jobban tetszett. Egyszerre könnyed és bugyuta és tinilányos és jaj de nyolcvanas évek és meglepően szórakoztató! Nagyon jókat nevettem rajta és magasan jobb, mint a mostani ilyen jellegű filmek. 

Pretty in Pink

Év: 1986
Magyar cím: Álmodj rózsaszínt
Kire érdemes figyelni? : Az egyik főszereplőt (Duckie-t), Jon Cryer, a Két pasi meg egy kicsi Alenje alakítja és zseniális!
Pretty In Pink (1986)

Sixteen Candles

Év: 1984
Magyar cím: Tizenhat szál gyertya
Kire érdemes figyelni? : John Cusack egy extra-geek freshmant játszik benne! 
Credit to owner.
Love reminds you that nothing else matters

2013. szeptember 24., kedd

Autumn Bag Essentials

Hát itt vagyunk. Mindjárt szeptembernek is vége és túl leszünk az ősz egyharmadán. Megmondom őszintén, kicsit sajnálom, mert mindentől eltekintve, az ősz a kedvenc évszakom. A mindentől eltekintve dolgot úgy értem, hogy mostanában eléggé felgyűltek bennem a dolgok és hatszázfelé kéne figyelnem és több millió apróságot fejben tartanom és megcsinálnom és ehhez még hozzájön a konstans migrén és a néha olyannyira felerősödő hányinger, hogy alig bírom kiküzdeni magam az ágyból. Lásd ma. Nem is mentem suliba, mert szerintem az odafelé vezető úton elpusztultam volna. Közben pedig úgy is érzem, hogy teljesen elzüllöttem, mert hiába tanulok, annyi minden van, hogy egyszerűen nem vagyok képes maximálisan teljesíteni. Ja és akkor még nem említettem a szánalmas szociális életem. Na de ennyit a negatív energiákból. Csak azért kezdtem bele, hogy megértsétek miért nem bővelkedem új posztokban. Leültem, hogy na végre van időm, itthon vagyok egész nap, írok valamit. Jó, de mit. Fél napig törtem a fejem és ennyit bírtam kicsavarni belőle. Remélem, nektek kellemesebben telik a szeptember :)
a klasszikus
a kocka
a művész
a lányos
az eredeti
a minimalista
és a hippi